1977-ben születtem Budapesten. Többféle sportot kipróbáltam gyerekként és tizenévesként, de valahogy egyikben sem találtam meg a számításaimat, egyik próbálkozásom sem tartott sokáig. A tánccal még csak köszönő viszonyban sem voltam, egészen 14 éves koromig. Bár szüleim próbáltak rávenni, hogy iratkozzak be egy tánciskolába, mert egy fiúnak meg kell tanulnia táncolni, hogy könnyebben tudjon többek között udvarolni a lányoknak, de nem akartam rávenni magam. Azt gondoltam, hogy majd mindenkinek azt mondom, hogy nekem úgyis két falábam van, és nem tudnának mit kezdeni vele egy tánciskolában, legfeljebb ha a tánctanár másodállásban asztalos is.
Aztán 1991 szeptemberében gyökeresen megváltozott az életem, mikor pont egy lány miatt iratkoztam be egy akkoriban a közelünkben lévő tánciskolába, a Harmónia Táncklubba Székely Attilához, kezdő társastánctanfolyamra. Az első táncóra előtt elég félve készülődtem, mert nem tudtam mi vár rám, de gondoltam legfeljebb kijárom a kezdő tánctanfolyam 10 hetét, szerzek egy kis alapot, és legfeljebb abbahagyom. Mikor lement az első óra, tudtam, hogy ez nem fog menni, mert valami megváltozott, megfogott az egész hangulat, ami az órán volt, ahogy Attila vezette az órát és humorosan, vidám hangulatban, de mégis szakszerűen, egyszerűen összefogta az egész társaságot. Annyira megtetszett az egész, hogy nem tudtam szabadulni tőle és onnantól kezdve ott voltam minden társastánc órán, bulin, bálon, tánctáborban. Rá egy évre beiratkoztam szintén Attilához akrobatikus Rock and Roll tanfolyamra, ami szintén magával ragadott és onnantól kezdve párhuzamosan a társastánccal, szinte mindig, majdnem minden nap táncórákra, tánciskolába jártam. A versenyzést mindkét műfajban, 1993-ban kezdtem el. Közben sok táncpartnert cseréltem, de a táncklub (még mindig a Harmónia) és a tánc, a zene szeretete, megmaradt. Rengeteget köszönhetek Székely Attilának a Harmónia Táncklub alapítójának, akkori és jelenlegi (!!!) vezetőjének, aki elindította táncos pályafutásomat és olyan hangulatot teremtett, hogy a tánc lett az egyetlen sport és szórakozás, ami mellett ilyen hosszú ideje kitartok. Biztos vagyok benne, ha akkor nem nála kezdek el táncolni, már abbahagytam volna.
Jelenleg a tánciskolánkban, amit feleségemmel vezetünk is ezt az utat próbáljuk követni és nem mindenáron versenyistállót üzemeltetni és bajnokokat nevelni, hanem olyan táncosokat, akik természetesen technikailag és szakmailag színvonalasan táncolnak, de élvezik és elsősorban egy remek kikapcsolódásnak, sportnak tartják a táncot, örömmel táncolnak a bulikban és nem az élsportot helyezik előtérbe.
Visszakanyarodva a múltba, 2001-ben jöttem el a táncklubból, mikor hosszabb időre külföldön tartózkodtam. Miután 2003-ban visszatértem, a Swing Táncsport Egyesülethez igazoltam le, ahol rengeteget tanultam technikailag Balikóné Akkermann Évától, a táncklub vezetőjétől és Kostyava Beatrixtől (Trixitől), akihez jelenleg is járunk továbbképzésekre. Nekik is szintén nagyon sokat köszönhetek, főleg a szakmai, versenyzői fejlődésemben és tudásomban segítettek rengeteget. Ebben az időben ismerkedtem meg mélyebben a Salsa tánc különböző stílusaival is.
2006 októberében megalapítottuk Veronikával Biatorbágyon a Tánckoktél Tánciskolát. Szeretném én is átadni azt a tudást és tapasztalatot a tanítványaimnak, amit az évek alatt tanáraimtól kaptam, de úgy, hogy hozzám hasonlóan élvezettel és a saját örömükre táncoljanak, mert az a fontos, bármilyen sportot, vagy szabadidős tevékenységet űzünk, hogy szeressük amit, csinálunk, boldogok legyünk tőle és soha ne felejtsük el hogy, hogy kezdtük.
Vissza>>
